Hírek

A helyi kulturális élet is gazdagabb lesz a Városközpont megújulásával. Kéri Mihály festőművész, önkormányzati képviselő, az Oktatási és Művelődési Bizottság elnöke. A csaknem két évtizedes álom megvalósulásáról, a helyi kulturális életben mérföldkőnek számító beruházásról kérdeztük. A beszélgetést a Városközpont rehabilitációja című pályázati projekt tette időszerűvé.

- A Városközpont projekt hat részeleme közül egyik kiemelt a Gesztelyi-ház megújítása, új funkciókkal való ellátása, amely vonzóbbá teszi a város lakói számára a helyet. Mióta foglalkoznak ezzel a gondolattal?

Csaknem húsz éve, 1992-ben történt – amikor a helyi művészkolónia még elég szűk létszámú volt – hogy néhányan (például Eőry Emil, Rozanits Tibor, Márczi Kitti, Karsch Manfred, T. Mészáros András) felvetettük az akkori városvezetés számára azt a koncepciót, hogy kapjon hangsúlyosabb szerepet a kultúra a város életében. T9öbb város példájával éltünk, amelyek alátámasztották ennek létjogosultságát: gödöllői Művésztelep, miskolci, szolnoki hasonló kezdeményezések. A város arculatát, kifelé mutatott képét hangsúlyosan tudja alakítani egy ilyen kezdeményezés támogatása. Már akkor javasoltuk, hogy a város központjában található, Gesztelyi-ház néven ismert ingatlant kellene erre a célra igénybe venni. Kérésünk akkor nem került meghallgatásra, én pedig azóta minden ciklusban és minden évben szorgalmaztam e terv megvalósulását.

-Mit tapasztalnak, milyen az igény erre a kezdeményezésre?

Az elmúlt években kiderült, hogy azért is van létjogosultsága ennek a kezdeményezésnek, mert Érd fontos szerepet kaphat a régió művészeti életében. Számos képzőművész költözött Érdre, telepedett le itt az elmúlt évtizedekben és egészítette ki az itt már meglévő „magot”. Mára félszáz képző- és iparművész él a városban, akik hazai és nemzetközi kiállításokon képviselik a várost is és viszik jó hírét. Viszont itt, lakhelyükön nincs rendes, igényes kiállítási lehetőségük.

Az elmúlt húsz évben a művészeti élet kialakulása iránti igény is megfogalmazódott, mind az itt élő művészek, mind a közönség részéről. És ez természetes is egy ekkorára nőtt létszámú megyei jogúvá vált városban, kistérségi központban. A művelődési központban működő Szepes Galéria – amelynek tevékenységét átveszi majd az új kiállító terem – havi rendszerességgel bemutatott tárlatain látható, hogy a városban kialakult a képzőművészet közönsége.

Az itt élő művészek számára is mindinkább igényként jelent meg, hogy bemutatkozzanak a város közönsége előtt. De nem csak a helyi értékek bemutatásáról van itt szó. És ez már a térségi, regionális galéria működését is jelentheti. Lényeges szempont, hogy a város, az ország és a nemzetközi képzőművészeti élet értékeit színvonalas módon képes legyen bemutatni az itt élő és ide látogató emberek számára. Remélem, hogy olyan minőségű programokkal tudunk majd kiállni, amelyek a magyar vagy a határon túli közvéleményt is érdeklődéssel töltik el. Hasonló módon, mint például Miskolcon, ahol egy nagyjából „elfelejtett nagyvárosban” az Opera Fesztivál rendszeres megrendezésével európai, sőt, azon túli érdeklődést tudott kiváltani a város.

-Hogyan alakulhat tehát a helyi művészeti közösségnek is otthont adó fejlesztés?

Három éve az önkormányzat közgyűlése igent mondott arra az elképzelésre, vízióra, hogy szülessen meg, újuljon meg Érd új városközpontja. Ez magába foglalja az Alsó utca Városháza előtti tereit, a Magyar Földrajzi Múzeum környezetét és benne a már említett Gesztelyi-házat is. Ez utóbbi jelenleg meglehetősen elhanyagolt, lepusztult állapotban áll, tulajdonképpen a város középpontjában.

Úgy gondolom, ez a funkció, amit ide elképzeltünk, egyben megmenti az utókornak ezt az épületet is, amely egyidős a Magyar Földrajzi Múzeum (volt Pelikán fogadó) gyönyörű klasszicista épületével és a magas nemében hasonló esztétikai értéket jelent. Ez egy nagyon fontos momentum, hiszen a város nem dicsekedhet azzal, hogy bővelkedne műemlék épületekben. Itt a városközpontban is csupán erről az egy épületegyüttesről beszélhetünk.

-Milyen funkciókat kap az épület?

A mostani fejlesztés tervezése során sokat gondolkoztunk, vitatkoztunk a ház funkcióján. Végül egy hármas egységet fogalmaztunk meg. Egyrészt egy időszaki galéria megvalósítását tartjuk fontosnak. Másodjára – és ez a jövőnek szól – egy regionális képzőművészeti gyűjtemény állandó kiállításának kerestünk helyt. A harmadik funkció pedig – némileg a pályázati előírásoknak is megfelelve – azt célozta meg, hogy az épület közösségi-gazdasági funkcióval is bővüljön. Ahol az emberek beszélgethetnek, leülhetnek, ahol társasági élet folyhat. Ez utóbbira legmegfelelőbb funkcióként egy kávéházat, egy úgynevezett „Művész kávézót” tudtunk elképzelni. Itt a művészek és a közönség közvetlenül találkozhatnak, ismerkedhetnek egymással. Sőt, ami a kávézót illeti, elképzelhetőnek tartom, hogy annak későbbi működésében kapjon szerepet a képzőművészet a maga, például fotó-, vagy kisgrafika kiállításaival az ottani falakon, vagy éppen kötetlen művészközönség találkozók szervezésében (amire példa lehet még az ismert budapesti Fészek Klub).

Azért is szimbolikus az épület kiválasztása és jövőbeni funkciója, mert tudomásom szerint – és élnek még Érden olyanok, akik ezt személyesen is tanúsíthatják – az épület nevét adó korábbi lakójáról, a város életében fontos szerepet játszó Gesztelyi úrról elmondható, hogy felvilágosult, helyi polgár volt, akinek a lakásában szervezett módon történtek beszélgetések irodalomról, művészetről. Rendszeres kis „szalon” működött itt, a helyi kulturális élet központja volt, már akkor is. A múlt is kötelez arra, hogy újra így egyen.

(forrás: Érdi Újság)