Egyetlen szavazat is számít!

Kopor Tihamér

Felelősség

A környezetvédelem kapcsán szokták gyakran emlegetni, hogy a Föld nem a mienk, még csak nem is a mai emberiség tulajdona. Az unokáinktól kaptuk kölcsön. Óvó, féltő szeretettel kell rá vigyáznunk, a mi felelősségünk, hogyan adjuk tovább a felmenőinktől kapott kincseket az utódainknak. A felelősség azonban soha ki nem kerülhető senkinek sem. Minden értelmesen gondolkodó földi lénytől elvárható, hogy számoljon tettei következményeivel.

Így van ez a demokrácia működtetése során is. Az persze más kérdés, és e dolgozatnak nem is tud témája lenni, hogy napjaink tömegdemokráciája mennyire alkalmas arra, hogy a felelősségteljesen gondolkodók közös bölcsességének a kifejeződése legyen.

Ha elfogadjuk, hogy még ez a társadalmi berendezkedés a legkevésbé elfogadhatatlan az európai civilizáció számára, már csak az a feladat, hogy vegyük is komolyan magunkat.

Most e hét végén mód és lehetőség adatik minden állampolgárnak, hogy éljen ezzel a felelősséggel. Körültekintő mérlegelés, a politikai versenyzők eléje tárt érvei, és ellenérvei alapján úgy kell, hogy döntsön a szavazófülke magányában, hogy azzal meghatározza Érd és az egész érdi régió jövőjét. Nem csak az elkövetkező négy évet, hanem az egész jövőjét.

Sokan azzal a kishitűséggel próbálják lerázni magukról a felelősséget, hogy ugyan mit számit az ő egyetlen szavazata. Nekik szeretném felidézni azt a történelmi tényt, hogy amikor az USA Kongresszusában arról szavaztak, hogy mi legyen az Egyesült Államok hivatalos nyelve, az angol, vagy a német, egyetlen szavazat döntött az angol mellett. Az, az egyetlen szavazat nem csak egy választási ciklusra határozta meg az USA sorsát, hanem az egész későbbi történelmére vonatkozóan. Sőt tovább megyek, az egész világtörténelmet befolyásoló egyetlen szavazat volt.

Amikor közvetlen lakóhelyünk további sorsáról szavazunk, a tények alapján adjuk oda a felhatalmazásunkat. A politikai hatalomra törők egy része acsarkodva kapkod a polgármesteri szoba kulcsa felé és semmit nem restellnek bevetni az áhított célért. Olyanok ők, mint amikor a sakálok, meg a hiénák összefognak, hogy elorozzák valahogyan az oroszlántól a zsákmányát. Rövid életű szövetség az ilyen barátság, mert amint meg van a konc, azonnal egymásnak esik a díszes kompánia, és olyan marakodás indul be közöttük, amikor már minden egyebet hagynak.

Már nem számít a közösség, már nem fontosak az ígéretek (legfeljebb az ingatlanfejlesztő pénzeszsákoknak beígért telek kótyavetyék) csak minél zsírosabb cupák jusson a főkolomposoknak. Másik oldalról meg a városvezetés – mert mást nem is tehet- az eddigi tetteit sorakoztatja fel. Abból indulnak ki, ha azok nem beszélnek önmaguk helyett, hát ki, vagy mi beszéljen. A jámbor választó meg csak kapkodja a fejét, kinek is higgyen.

Hát a dumának semmiképpen sem! A tények alapján lehet felelősségteljes döntést hozni. Ha azok a megvalósult ígéretek, amelyeket bárki megnézhet, elegendőek, és megfelelőek (egy kimeríthetetlen kincsesláda birtokában persze sokkal többre futotta volna) otromba kalandorkodás lenne megszakítani azt a folyamatot, amelyik Érdet az igazi fejlődés pályájára állította. Ha bárki szemlélőt nem valamiféle személyes gyűlölködés vezet, még ha a politikai ellenlábas is, kénytelenek tudomásul venni, hogy az érdi vonat jó síneken, jó vezetéssel, jó irányba halad. A szavazó felelőssége, hogy politika betyárok, ideiglenesen összeverbuválódott szedett-vedettek ki ne siklassák.

Etetés, vagy beetetés?

Napjaink jövőre vonatkozó igazán kardinális kérdése a valódi környezetvédelem. Mindazon élettér megóvása, amelyik a sokszínű növényi, állati, emberi változatosság fenntartásához, az úgynevezett biodiverzitás megőrzéséhez feltétlenül szükséges. Az, az igazán döbbenetes, hogy vannak emberek és embercsoportok, akiknek ez nem teljesen egyértelmű és egy teljesen másfajta szempont szerint tekintenek a természetre. Akiknek a növényzet, a termőföld és a rajta élők csak és kizárólag profittermelés szempontjából fontosak és érdekesek.

Napjainkban tapasztalhatjuk a jó pár éve folyó, a manipulátoroknak az egész világra kiterjedő beetetési programjának állását, hatását. A génmódosított élelmiszerek előállításának a programjáról van szó. Az ember a tudományra hivatkozva követeli magának a jogot, hogy részese legyen a teremtésnek. Új növényeket, új lényeket akar létrehozni és valahogyan beszuszakolni az évszázezredek során egymáshoz igazodó, egymással hol versengő, hol meg szimbiózisban élő élővilág egyedei közé. Nem törődve vele, hogyan változtatja meg a táplálékláncba beépülve, egy ilyen idegen valami a táplálékot elfogyasztók, köztük az ember reakcióját, genetikai válaszát.

A beetetés nagyon is primitív eszközeit, a pénzügyi világban kitalált és elterjesztett módszerek alapján művelik. A fejlődő világban eleinte térítésmentesen bocsátják a gazdák rendelkezésére a génmódosított vetőmagot. (mint voltak a könnyen felvehető, extrém alacsony kamatú, bármire fordítható hitelek) Aztán, amikor már megszűnt a régi vetőmag beszerzési lehetősége, meg az új növényfaj agresszíven elszaporodva, el is pusztít maga körül másfajta növényeket, amelyek meg részei a táplálékláncnak, egész fajok pusztulnak ki és a monokultúrás növénytermesztés már csak magas koncentrációjú kémiai szerekkel tartható fenn. Magas hozam, silány beltartalmi értékekkel.

Vigyázzunk a jövőnkre. A bankok a mi nemzedékünket tették adósrabszolgává, de a felelőtlen muskátliherélő biológiai kóklerek a jövő nemzedékét, utódainkat tehetik visszafordíthatatlanul, terméketlen, degenerált nyomorultakká.

Érd 2010. szeptember 26.

Kopor Tihamér

Címke: , ,