dr. Aradszki András képviselő ünnepi beszéde

Kedves ünneplő és emlékező Barátaim!

„Piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?” – tette fel a kérdést a költő, Tamási Lajos 1956. október 31-én.

1956. október 23-án estefelé a pesti utcákon kezdetben az elnyomó Rákosi-Gerő diktatúra elit alakulata, az ÁVH próbálta megtörni a kommunista diktatúra ellen tiltakozók elszántságát. A mintegy 10 esztendeje elnyomott igazság azonban spontán módon, olyan elemi és őszinte erővel tört a felszínre, hogy Piros László belügyminiszter hiába lövetett, nem tudta megállítani és vérbe fojtani tüntetést.

Őeminenciájának, Magyarország hercegprímásának október 31-i kiszabadítása alkalmával az esztergomi érsek találóan foglalta össze az eseményeket: „Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát!” – mondta rádiószózatában Mindszenty József.

Gerőéknek 23-án éjjel már szükségük volt a „baráti segítségre”, vagyis a megszálló szovjet hadsereg tankjaira, amelyek lánctalpai másnap hajnalban már a pesti utcák köveit, lövedékei pedig a körúti házak falait szaggatták. A történet folytatását ismerjük: dicsőség, majd borzalom.

Kedves ünneplő és emlékező Barátaim!

Mi i történt valójában? Miért lázadt fel ilyen elemi erővel a magyar?

1956 nem egy egyszeri háború volt, hanem egy nagy háború hősies pillanata. Egy nagy védekező háborúé, ami a honfoglalással kezdődött, folytatódott német, tatár, török, osztrák és szovjet ellen.

E háború ma is tart, és Magyarország szabadságáról szól. Arról, hogy Hazánk önálló, szabad és politikailag független országként vagy pedig internacionalista baloldali (mai kifejezéssel: globalista liberális) birodalom gyarmataként él-e.

1956-ban is ez volt és ma is ez a tét. Akkor – bár „csodálatra méltó hősiesség szabadította meg a hazát” – nem volt igazi esélyünk: a kommunisták a szovjetek segítségével leverték és vérbe fojtották a magyarok szabadságharcát. Szokás szerint árulás útján november végére megnyerték a háborút.

Az árulók névsora hosszú. során Kádár mellett tevékenyen részt vett az eseményekben Idézzük fel fel a Szabad Európa Rádió korabeli műsorát. Az Árulóknak nincs kegyelem című jegyzetében Molnár József szerkesztő indulattól elcsukló hangon kiabálta az éterbe:

„…látták, milyen elszántság, milyen hősiesség van a magyar népben, és milyen csodára képes ennek a népnek minden fia. Láthatták a tízéves gyermekeket, amint szovjet tankokat semmisítettek meg, láthatták leányainkat, amint az elesett férfiak kezében kivették a fegyvert, és halált megvető bátorsággal védték népünk és nemzetünk szabadságának szent ügyét. Láthatták az elesett munkásokat, akiknek vére az égre kiált. És mégis van bátorságuk odaállni a mellé a gyilkos hatalom mellé, amely most tankjainak ezreivel, repülőivel és állig fegyverzett vad hordáival rátört az éj leple alatt a magyar népre.

Idézzük hát neveiket. Kik ezek az árulók, az Ocskayknál és az összes labancoknál százszor bűnösebbek, százszor árulóbbak. Apró Antal. Mit idéz föl ez a név a jelen pillanatban hősi harcait vívó csepeli munkásságban, Dunapentele munkásaiban és az ország minden dolgozójában.”

Igen, Apró Antalról, a mázolósegédből lett rettegett kommunistáról, Nagy Imre későbbi gyilkosáról. Gyurcsányné, azaz Dobrev Klára nagyapjáról beszélt a milliónyi elárult magyar egyike.

„A kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna” – mondta három évtizeddel ezelőtt Tamás Gáspár Miklós. Az élet igazolta is sajnos: adicsőséges ’56-os események ötvenedik évfordulóján a koomunista árulók utódai, a Gyurcsány-féle baloldal fojtotta vérbe a pesti utcákon a békés ünnepi megemlékezést, hogy mentse a hatalmát, miután lehazudta, hogy tönkretette az országot és csalással nyert választást.

A szomorú tapasztalat az, hogy a kommunista nem vész el, csak átalakul. 2006-ban ismét vér folyt a pesti utcán, válogatás nélkül mindenkit ütlegelt, mindenkire lövetett az akkori, korábban puccsal hatalomra került posztkommunista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc rendőrsége. Ezek a posztkommunisták megbecstelenítették és beszennyezték a forradalom és szabadságharc dicsőségének jubileumát, ártatlan fiatalokat, szülőket, időseket vertek és lőttek véresre! Szinte életre kelt 1956. október huszonharmadikának hangulata: a terror és a brutalitás ismét eluralkodott a pesti utcán.

Kedves Barátaim!

Szokták kérdezni, hogy 12 év elteltével miért „gyurcsányozunk”? – Azért, mert a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Ezek a posztkommunisták ma is azért ácsingóznak, hogy jövőre ismét hatalomra kerüljenek ebben a sokat szenvedett, és a mai eredményeiért keményen megdolgozott hazában! Kellene nekik az ismét megtelő kincstár kulcsa. Azért tülekednek, hogy ismét kiszolgáltassanak bennünket, mint akkor a szovjeteknek.

Az elmúlt időszakban kinevelték a szellemi utódaikat, akik ott ülnek mind a náci karlendítőkkel kollaboráló Demokratikus Koalíció parlamenti padsoraiban, és mérgezik a levegőt itt, Érden is. Jelöltjük a férjével, Érd polgármesterével együtt beállt a 2006-os terrorista, Gyurcsány Ferenc mögé!

Mi, nemzetben és hazában gondolkodó érdiek most itt ünneplünk, mert a cenzúra minden eddiginél erőteljesebben megjelent a városban.
Mára eljutottunk oda, hogy a Gyurcsányt támogató érdi polgármester az 56-os forradalom városi ünnepén nem engedi megszólalni a térség eddig háromszor megválasztott kereszténydemokrata országgyűlési képviselőjét! Egy politikai ünnepen már nem szabad politikáról beszélni Érden.

Kádár idején, a diktatúra idején volt ez bevett gyakorlat. De Csőzik Lászlót vajon mi motiválja? Semmi más, mint a felesége politikai karrierje, amelyet Gyurcsány Ferenc biztosít nekik. Így vált az egykori liberális fiatalemberből a rendőrséget politikai célokra használó, a nemzet ellen bevető Gyurcsány feltétel nélküli támogatójává. Szégyen és gyalázat!

Tisztelt Ünneplők!

Beszéljünk nyíltan és világosan, mert a veszély nagy, és a becsületes magyar polgárok veszítenivalója igen sok! Ránk vár, hogy megnyerjük az ’56-os szabadságharcot! 2022-ben ránk vár, hogy a történelem süllyesztőjébe küldjük a szemkilövetőt és szövetségeseit: a szélsőbalt és a (eddigi) szélsőjobbot, akik most tucatnyi álarcban itt tolonganak: dékás posztkommunisták, áldemokraták”, álszocialisták”, álliberálisok”, álzöldek”, álcivilek, álnemzetiek, álkeresztények. Az egész álságos társaság, akiknek nem a nemzet, csak a hatalom a fontos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy a felelőssége mindenkinek a jobboldalon. Össze kell fognunk, erősnek, egységesnek kell lennünk, és amikor eljön az idő, cselekednünk kell! Ilyen idő ez a mai nap is, a Békemenet napja!

Ma délutántól meg kell védenünk mindazt, amit közösen elértünk az elmúlt tizenegy évben. A magyar nemzet megerősödött és visszaszerzett mindent, amit a kommunisták és a baloldali kormányok elvettek: visszaszereztük a nemzet szuverenitását, talpra állítottuk a gazdaságunkat, megszabadultunk az adósrabszolgaságból, megerősítettük a nemzeti kultúránkat, a nemzeti identitásunkat, gyarapítjuk a családokat, építjük az otthonainkat, a falvainkat, a városainkat, csökkentjük az adókat, emeljük a béreket, a családtámogatásokat. Napról napra erősödünk. Ez maradjon is így!

Lehet, hogy provokálni fognak, ahogy folyamatosan., mindig provokálnak. Szeretnék, ha újra vér folyna az utcákon. De arra kérek mindenkit, ne üljön fel a provokációnak, legyen az bármilyen durva és sértő. Maradjunk higgadtak, őrizzük meg a méltóságunkat és ne engedjük, hogy az ő rettenetes forgatókönyvük érvényesülhessen. Sokan leszünk, többen, mint bármikor. Ez a mi erőnk!

Most megvan az igazi esélyünk arra is, hogy megnyerjük a szabadságharcot, amit 1956-ban és 2006-ban is vérbe fojtottak, mielőtt ők újra feladnák Magyarország szabadságát, újra tönkretennék az országot és újra piros lenne a vér a pesti utcán…

Kedves Emlékezők!

Október 23-a a katolikus Egyházban Kapisztrán Szent János ünnepe. Azé a ferences szerzetesé, aki – idegen létére – egy szál kereszttel kezében nemzeti öntudatot, lelkesedést és erőt tudott adni azoknak a magyaroknak, akik – bár kevesebben voltak –, ezáltal és a Magyarok Nagyasszonyának lobogói alatt Nándorfehérvárnál meg tudták védeni a magyar szabadságot a hódító iszlám tenger ellenében.

Most, ma délután mi is a zászlók alá gyülekezünk, és a jelszavunk ez lesz: SOHA TÖBBÉ! – SOHA TÖBBÉ GYURCSÁNY!

Hunyadi, Kapisztrán, az ’56-os forradalom hősei és mind a magyar hősök és szentek tehát azt üzenik nekünk:

Hajrá, Magyarország! – Hajrá, magyarok! – Hajrá, Érd! Isten segítségével!